Isaszeg történelme és népessége

Isaszeg a Gödöllői-dombságban, a Rákos patak mentén fekszik. A település kialakulásának a pontos idejét nem ismerjük, azonban egészen bizonyosan már a 11. században magyarok éltek ezen a tájon. A régészeti és a történeti kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy Isaszeg már a középkorban is virágzó településnek számított.

Első templomát a Rákos-patak kanyarulata melletti dombtetőre építették a 12. században. A patak szegletében (szegében, szegelletében) fekszik a település, melyről neve is ered (hasonlóan Szegedhez vagy Kalotaszeghez, ahol szinték folyók, patakok jelölik ki a „szeg”-et).

Isaszeg neve először egy 1265-ben zajlott csatához kapcsolódva fordul elő, melyet IV. Béla király vívott fiával, V. Istvánnal.

A falu nevével 1430-ban találkozunk ismét Zsigmond király életéhez kapcsolódóan. A fényűző udvartartás, az állandó katonatartás és a folyton ismétlődő lázadások lecsillapításai oly sok pénzébe kerültek Zsigmondnak, hogy több városon kívül egyéb korona javak, köztük Isaszeg is zálogba került. Az új tulajdonos a Rozgonyi, majd később a Botka család lett.

A török hódoltság idején igen sokat szenvedett Isaszeg népe, lakossága erősen megfogyatkozott. Mivel a kelet-nyugati átvonuló helyen feküdt, a másfél évszázad alatt folyamatosan katonák voltak itt, akik mindig többet zsaroltak ki a lakosságból, mint a kivetett porció volt. 1595-ben a férfiakat és a 12 éven felüli fiúkat Törökországba hajtották mezei munkára. A török uralom megszűnése után a vármegyei népszámlálás névsorában 20 csonka családot találtak és írtak össze Isaszegen.

1690-től németeket telepítettek Isaszegre, de kis létszámban más vegyes népesség is települt ide: szerb, szlovák és román. Isaszeg ebben az időben Verlain budai parancsnok birtokába került, de utódai később eladták Grassalkovichnak. Grassalkovich Antal az 1720-as évektől szlovákokat telepített Isaszegre és a környék falvaiba, akik hagyományaikkal, népművészetükkel erősen befolyásolták a magyar lakosságot. Mária Terézia 70 nemesi lengyel család betelepülését engedélyezte Isaszegre.

Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótára szerint „Izsaszeg, magyarosodni kezdő tót falu”.  Az első világháború végére a teljes lakosságnak alig 3%-a volt szlovák. Napjainkban 2 % vallja magát szlovák nemzetiségűnek.

Jeles dátum Isaszeg történetében 1849. április 6. Ekkor arattak a magyar honvédek Görgey, Klapka és Damjanich vezetésével fényes győzelmet Windischgrätz osztrák katonái felett. A szabadságharc után nem sokkal a királyi kincstár tulajdona lett és koronauradalommá vált.

A XIX. század végére egyre több iparos és kereskedő találta meg a számítását a népesedő községben. A megváltozott gazdasági-társadalmi és egészségügyi viszonyok következtében a századfordulóra ugrásszerűen meggyarapodott a lakosság száma, ezt a népességszaporulatot a föld már nem tarthatta el.

Ez a feszültség Isaszegen úgy oldódhatott meg, hogy 1854-ben megkezdődött a pest-losonci vasútvonal kiépítése, majd 1867-ben a megnyitása. A vasút két irányban változtatta meg a község életét. Egyrészt a mezőgazdasági termelésből kiszorulók napi bejárással eljuthattak a lendületesen fejlődő fővárosba, ahol munkaerőhiány volt, tehát a munkanélküliek biztos kenyérhez juthattak, ugyanakkor a vasút is számos elhelyezkedési lehetőséget kínált. Másrészt a zárt faluközösségből kiszakadó, gyárakban, közlekedésben, hivatalokban dolgozók rákényszerültek a tanulásra, az önképzésre, megismerkedtek új eszmékkel, és ezzel felbomlott a falu évszázados, a római katolikus valláshoz szorosan kapcsolódó, zárt belső világa, szokásrendje.

Isaszeget súlyosan érintette az első világháború nagy vérvesztesége s nyomorúsága, a proletárdiktatúra sikertelen kísérlete, valamint a román megszállás kíméletlen rablásai, de 1920–1930-as években újabb fellendülés következett be az egyre népesebb és terjeszkedő nagyközségben. A polgárosodás jelét mutatja, hogy számos egylet, kör, öntevékeny csoport működött a településen.

Ezt a lendületet a második világháború és ezen belül különösen az 1944. év szörnyű pusztításai törték derékba. Nyár elején elhurcolták a faluban élő zsidókat, az év őszén pedig Isaszeg is részese lett a Budapestet keletről övező Attila védvonalrendszernek. A november-december folyamán elhúzódó harcokban sok-sok ártatlan polgári lakos vesztette életét, felmérhetetlen anyagi károkat szenvedett a község.

A háború után 1945-ben új reménységgel, megújult lendülettel láttak hozzá a falu újjáépítéséhez.